Érezted már, hogy teljesen elárasztanak a tennivalók és nem elég a nap 24 órája? Úgy tervezted, mostanra már előrébb fogsz járni az életben? Tele van a teendőid listája és azt sem tudod, hova kapj? Akkor olvass tovább...
Nem számít, mennyit dolgozol, nem tűnik elégnek?
Más emberek sikerei is kiválthatják ezt az érzést.. Néha irreális elvárásokat támasztunk magunkkal szemben és végül abban a folyamatos érzésben élhetünk, hogy semmi sem elég jó. Nem érünk fel az elvárásokhoz. Leglényegesebb, hogy a saját elvárásainkhoz.
Az idegesség szörnyű érzéseket hoznak idővel: Lehet, hogy nem vagyunk elegek?
Nyomás
Bár sokat dolgozunk, mindig bennünk van, hogy többet KÉNE vagy többet LEHETNE, mert mindig az arcunkba tolják a reklámokban, meg a munkahelyünkön, hogy más mennyi mindent csinál munkán kívül is. Azt a nyomást érezzük, hogy MINDIG…KELL….VALAMIT….CSINÁLNI. Ez csak növeli az idegesség szintünket.
Ezáltal egy külső forrásból származtatható elvárás fogalmazódik meg önmagunkkal szemben, miközben ez zsigerből nem lenne.
Persze a családtagoktól és barátoktól mindig jön az okosság: “…ezt kéne csinálnod…” “Én a helyedben ezt tenném….” “Beszéltem a szomszéddal, ő X dolgot csinálja és neki nagyon bejött”. Ezek miatt könnyen érezhetjük azt, hogy amit jelenleg teszünk/megteszünk, elégtelen. A baráti jótanácsok pedig, mit kéne csinálnunk, még tovább bővítenék a to-do listánkat.
Pedig észre kell vennünk -nálam például ez volt-, hogy a leghatékonyabban én tudom magamat a legjobban elhalmozni elvárásokkal, mások tippjein alapuló tennivalókkal (mit KÉNE csináljak) és 2 mondatban összefoglalt életmód váltással, aminek nem sok realitása van, mert minden héten jönnek az újabb jótanácsok.
A tippeket meg lehet hallgatni, de a fent írtakból az szűrhető le, hogy a legnagyobb idegességet és stresszt én magam tudom okozni magam számára. Néha megkérdezem magamtól: “Véletlen nem ÉN generálom magamnak a idegesség érzését?”
A válasz néha elgondolkodtató…
Összehasonlítgatás
Egy másik dolog, már-már szokás, ami növelheti a ránk nehezedő nyomást, az az önmagunk másokkal való összehasonlítása. Érezhetjük, hogy nem teszünk eleget, miután az ismerőseink feed-jét végiggörgettük Facebook-on vagy Insta-n.
Pedig azt mindig fontos szem előtt tartani, hogy az itt megosztott tartalmak szinte mindenki életében a peak-moment-ek, kimagaslóan örömteli (ez is néha csak látszólagos) pillanatok, napok, hetek, nyaralások, események.
Érdekes megfigyelni, mennyire hasonlítgatjuk magunkat a legközelebbi rokonokhoz, barátokhoz. Én azt vettem észre, hogy kevésbe, mert az ő életüknek a nehéz időszakait, kihívásait is láthattam és ezáltal az ő életük árnyaltabb oldalát is ismerem.
A közösségi médián kevesen osztják meg, ha kirúgták a munkahelyéről. Inkább az azt követő jól megérdemelet nyaralásról feltöltött képeket csodálhatjuk meg.
Ha összehasonlítgatáson kapjuk magunkat, mindig jusson eszünkbe, hogy mennyire is ismerjük az érem mindkét oldalát. Ezzel a szemlélettel csökkentheted az idegesség szinteden és nyugodtabbak lesznek a gondolataid. Jobban észre tudod venni azokat a dolgokat az életedben, amikért hálás vagy.
Perfekcionizmus
Az érzés, hogy nem vagyunk elegek, származhat a teljes tökéletességre való törekvésből is.
Ezen cikk megírása közben is többször elfogott az érzés, hogy nem lesz elég jó, amit írok. Számomra az lendít túl most is, hogy szeretném megosztani az eddigi tapasztalatomat, meglátásomat és hogy engem mi segített át. Minden bizonnyal lesz olyan, aki nem ért egyet, de ez nem baj.
Néha emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a kisebb erőfeszítések is idővel eredményhez vezetnek. Az erőfeszítések szokásokká tudnak alakulni, amik óriási könnyedséget jelentenek a cél felé való haladásban.
Az atomi szokások című könyvben olvashatunk arról, milyen mértékben képesek a beidegződött kis rutinok alakítani az életünket. Ezt a könyvet (is) ajánlom, mert nem csak a habitusok jelentőségét taglalja, hanem konkrétan rámutat a módszerre, hogyan tudjuk a hasznos, rutinszerű tevékenységeinket kialakítani és láncszerűen összefűzni. A rendszerek által csökken az idegesség érzése is, mert átláthatóak a feladataid és jobban képes vagy végrehajtani ezeket. Ez további stabilitást ad egy hatékony és örömet, elégedettséget okozó rutin megteremtéséhez.
3 tipp, ha úgy érzed, le vagy maradva
Amikor jön az érzés: Le vagyok maradva, nincs időm semmire
1. Rövidítsd le a to-do listádat
Rövid időn belül érezheted magad elhavazva, ha a teendőid listája túl hosszú. A sok tételes teendő lista hozhatja az érzést, hogy mennyire elfoglalt vagy, de tesztek eredménye azt mutatja, hogy a kevés dologban való, elmélyült munka látványosabb eredményeket hoz.
Mindig lehet sokmindennel foglalkozni, de valójában csak a legnagyobb hatást kifejtő feladatok elvégzése hozza az eredmények nagyrészét.
Mit is jelent ez a gyakorlatban?
A megvalósítás 4 alapszabálya könyvet ajánlom határozottan, ha a hatékonyságban érzed a hiányosságot, esetleg időmenedzsmenttel akadnak problémáid.
Röviden a legfontosabb, hogy a megfogalmazható legnagyobb célodat határozd meg.
Ha ez megvan, gondolj bele, mi a legrövidebb út, ami elvezethet ahhoz, hogy elérd ezt a célt. Itt az álomotthonhoz a lottózás elkezdését kitűzni, mint cél, nem a legmegfelelőbb… 🙂
Ezen legkevesebb lépés kapcsán pedig minden HÉTRE meghatározni, mi lesz az az 1, maximum 2 dolog, ami(k)nek a teljesítése a LEGNAGYOBB mértékben visz a fő célod felé.
A könyvet érdemes olyan szemmel olvasni, mintha önmagunk menedzserei lennénk. Így függetlenül attól, hogy sok példa vállalati közép-, felsővezetésről szól.
2. Szabj meg reális határokat
Sokszor mindannyian belecsúszunk, hogy a hét/hónap/év végén visszatekintve óriási lemaradásban vagyunk az eredetileg kitűzött célokhoz képest.
Aztán meg pont emiatt kezdjük el marcangolni magunkat. Az idegesség szintje növekszik és következőnek még nagyobb célokat tűzünk ki, ami még nagyobb nyomást helyez, annak fényében, hogy a korábbi céloktól is elmaradoztunk.
Egy kicsit érdemes ilyenkor megállni és belegondolni, így is mennyi mindent sikerült elérni. Mennyivel előrébb járunk az élet bizonyos területein, mint a néhány évvel azelőtti önmagunk.
3. Kövesd nyomon, hol folyik ki az idő a kezedből
Ha már többször azon kaptad magad, hogy csak elszaladnak a hetek és a hónapok (ugyanígy az évek?), érdemes nyomonkövetni, mennyi minden történik veled hétről-hétre.
Vegyél egy kis jegyzettömböt, füzetet, amibe fel tudod írni, aznap reggel milyen szépen süt a nap, finomat ebédeltél, bókolt egy kolléga, sikerült egy tárgyalás, a gyerekektől szép rajzot kaptál, avagy a főnöktől előléptetést.
Érdemes az apró, akárcsak a jelentős pozitív életeseményeket feljegyezni. Ugyancsak a negatívumokból származó, levonható tanulságot is. Így a jövőben visszalapozva eleveníthetjük fel magaunkban a legkisebb örömöket is, életszakaszokat, nagy előrelépéseket és életrevaló tanulságokat is.
Az időd beosztásával azt az érzést is erősíted, hogy kézben tartod a teendőidet és nem hagyod elrepülni a napokat, hónapokat, éveket.
Ezáltal a stressz szinteden is csökkenteni tudsz.
Olvasd el EZT a cikket arról, hogyan lehet még kezelni a mindennapi stresszt!
