Barion Pixel

Kezeld az idegességedet! – 3 Módszer

Érezted már, hogy teljesen elárasztanak a tennivalók és nem elég a nap 24 órája? Úgy tervezted, mostanra már előrébb fogsz járni az életben? Tele van a teendőid listája és azt sem tudod, hova kapj? Akkor olvass tovább...

Irodai stressz

Nem számít, mennyit dolgozol, nem tűnik elégnek?

Más emberek sikerei is kiválthatják ezt az érzést… Néha  irreális elvárásokat támasztunk magunkkal szemben és végül abban a folyamatos érzésben élhetünk, hogy semmi sem elég jó. Nem érünk fel az elvárásokhoz. Még a leglényegesebb dologban sem, a saját elvárásainkhoz sem tudunk felérni.

Az idegesség szörnyű érzéseket hoznak idővel: Lehet, hogy nem vagyunk elegek?

idegesség

Első OK: Nyomás

Bár sokat dolgozunk, mindig bennünk van, hogy többet KÉNE vagy többet LEHETNE, mert mindig az arcunkba tolják a reklámokban, a munkahelyünkön, hogy más mennyi mindent csinál munkán kívül is.
Azt a nyomást érezzük, hogy MINDIG…KELL…VALAMIT…CSINÁLNI. Ez csak növeli az idegesség szintünket.

Ezáltal egy külső forrásból származtatható elvárás fogalmazódik meg önmagunkkal szemben, miközben ez zsigerből nem lenne.

Persze a családtagoktól és barátoktól mindig jön az okosság:
“…ezt kéne csinálnod…”
“Én a helyedben ezt tenném….”
“Beszéltem a szomszéddal, ő X dolgot csinálja és neki nagyon bejött”.

Ezek miatt könnyen érezhetjük azt, hogy amit jelenleg teszünk/megteszünk, elégtelen. A baráti “jótanácsok”, mit kéne csinálnunk,  még tovább bővítenék a to-do listánkat.

Pedig észre kell vennünk -nálam például ez volt-, hogy a leghatékonyabban én tudom magamat a legjobban elhalmozni elvárásokkal. A mások tippjein alapuló tennivalókkal (mit KÉNE csináljak) és a 2 mondatban összefoglalt életmód váltással! Persze ezeknek sok realitása nincs, mert minden héten jönnek az újabb és még újabb “jótanácsok”.

A tippeket meg lehet hallgatni, de a fent leírtakból az szűrhető le, hogy a legnagyobb idegességet és stresszt én magam tudom okozni magam számára. Néha megkérdezem magamtól: “Véletlen nem ÉN generálom magamnak a idegesség érzését?”

Ekkor következik egy pár másodperces megállás. A válasz néha elgondolkodtató…

Második OK: Összehasonlítgatás

Egy másik dolog, már-már szokás, ami növelheti a ránk nehezedő nyomást, az az önmagunk-másokkal való összehasonlítása. Érezhetjük, hogy nem teszünk eleget, miután az ismerőseink feed-jét végiggörgettük a Face-n vagy Insta-n.
Pedig azt mindig fontos szem előtt tartani, hogy az itt megosztott tartalmak szinte mindenki életében a peak-moment-ek, a kimagaslóan örömteli (ez is néha csak látszólagos) pillanatok, napok, hetek, nyaralások, események.

Érdekes megfigyelni, mennyire hasonlítgatjuk magunkat a legközelebbi rokonokhoz, barátokhoz. Én azt vettem észre, hogy kevésbe, mert az ő életüknek a nehéz időszakait, kihívásait is láthattam és ezáltal az ő életük árnyaltabb oldalát is ismerem.

A közösségi médián kevesen osztják meg, ha kirúgták a munkahelyéről. Inkább az azt követő “jól megérdemelt” nyaralásról feltöltött képeket csodálhatjuk meg, vagy életmódváltással egybekötve: “Megvalósítom az álmaimat!”, “Kiléptem a komfortzónámból!”

Ugyan ilyen tapasztalatokból rengeteg van, de gondolom ezek a sztorik ismerősek:

Lerobbant a kocsid és az egész napod azzal telt, hogy trélert hívtál, szervízt kerestél, vártál, kivettél egy nem tervezett szabadnapot. Közösségi médián ugyan ez így jelenik meg: “Életmódváltás! Sportolok! Biciklivel járok munkába!” vagy “Óvom a természetet, tömegközlekedéssel járok!” Persze ezek csak addig tartanak, amíg meg nem javítják az autót.

Nagyon hasonló az éppen elvált emberek esete is. Rengeteg új kép jelenik meg a közösségi oldalakon: haj/smink/ruha/ (nők), sport/edzőterem/bicepsz (férfiak) és természetesen bulizunk ezerrel.

A kiérdemelt jutalom pedig, amiért az egészet csinálják: “De jól nézel ki!” és a like-ok tömkelege. 

Ha összehasonlítgatáson kapjuk magunkat, mindig jusson eszünkbe, hogy mennyire is ismerjük az érem mindkét oldalát. Ezzel a szemlélettel csökkentheted az idegesség szintedet és nyugodtabbak lesznek a gondolataid. Jobban észre tudod venni azokat a dolgokat az életedben, amikért hálás vagy.

Harmadik Ok: Perfekcionizmus, avagy a tökéletességre törekvés

Az érzés, hogy nem vagyunk elegek, származhat a teljes tökéletességre való törekvésből is.

Ezen cikk megírása közben is többször elfogott az érzés, hogy nem lesz elég jó, amit írok. Számomra az lendít túl most is, hogy szeretném megosztani az eddigi tapasztalatomat, meglátásomat és hogy engem mi segített át. Minden bizonnyal lesz olyan, aki nem ért egyet, de ez nem baj. 

Néha emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a kisebb erőfeszítések is idővel eredményhez vezetnek. Az erőfeszítések szokásokká tudnak alakulni, amik óriási könnyedséget jelentenek a cél felé való haladásban.

Ezek pusztán az első lépések afelé, hogy felismerd és elgondolkozz az életedet terhelő stresszen. Már ebben a szakaszban is vannak olyan eszközök, amik segítenek egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, akár csak pusztán annyira, hogy pár percig másra gondolsz. Ezekkel a kicsi dolgokkal is elkezded a tudatos stressz csökkentést és máris tettél valamit magadért. Nézd meg az alábbi pici kizökkentési eszközöket. Ha pedig érdekel a folytatás, görgess tovább. 

 

Ha érdekel a folytatás, melyben a megoldásokkal foglalkozok, akkor olvass tovább:

Elite Habit